Idén júniusban a magyar válogatott Bulgária ellen játszott Európa bajnoki selejtezőt Podgoricában. Már amikor a sorsolás elkészült eldöntöttük, hogy elkísérjük külföldi útjára a csapatot. A szállást már decemberben lefoglaltuk ami 300 EUR környékén alakult 3 éjszakára, 4 fő részére, ami meglepően jó ár volt egy olyan apartmenért ami szinte teljes mértékben új (IKEA-s) bútorokkal volt felszerelve és kb. 3 percre volt a tengerparttól. Abszolút megvoltunk vele elégedve. (Mateja&Fontana Apartment)
Szerda éjszaka indultunk hajnali 2-kor a körülbelül 900-1000 km-es útra. Hajnal 5 körül voltunk Szegeden, 7 körül Belgrádban. Idáig minden simán ment, végig autópálya. Viszonylag gyakori megállásokkal haladunk. A 600.-ik kilóméter környékén értünk el arra a pontra, hogy elfogyott az autópálya 8 – fél9 körül. Na innentől indult az igazi balkáni út, a maradék 350 kilóméterre 7 órát írt ki a Waze, mivel végig közút, lakott területeken keresztül. Podgorica előtt volt egy 40 kilóméter környéki autópálya (aminek a díja 3,5EUR volt). A szerb autópálya oda-vissza körülbelül 10 eurónyi szerb dínárnak megfelelő összeg volt. Mindenhol lehetett fizetni kártyával, kapus rendszerek Szerbiában és Montenegróban is. Délután 4 óra környékén érkeztünk Budvába, ahol az évszaknak abszolut nem megfelelő idő fogadott. 20-23 fok környéke, teljesen felhős és néha még az eső is esett. Kérdeztük az egyik tengerparti bárnál hogy ez mennyire megszokott.. semennyire. Indulás után vettünk egy turista sim kártyát, ami 10 eur volt a one szolgálgatónál és ha jól emlékszem 500GB mobilnetet adott.
Másnap felfedeztük Budva óvárosát, sétáltunk a tengerparton és körbejártuk a környéket. Az egyik legrégebbi települések egyike az Adrián. A hely legendája szerint két és fél évezrede alapította a föníciai király fia, akit Zeusz száműzött Théba városából. A várost kőfal veszi körül, amit a XV. században emeltek köré. Maga a város hangulata és történelmi jellege nagy hatással bír. Több templom ill. maradványa is található itt: Szent Mária temploma, Szentháromság temploma, és Szent Száva temploma.
Az árak a magyarországi árakhoz hasonlóak mind az élelmiszerárakban mind az éttermi árakban, természetesen vannak olcsóbb/drágább helyek is. Mi ilyen 40-50 eur környékén ebédeltünk/vacsoráztunk hárman. Szombati napon elindultunk Podgoricába, az ország fővárosában. Ahhoz képest, hogy ez már tényleg a Balkán, és ez az közlekedési kúltúrán (hiányában) maximálisan érződik is az utak minősége tökéletes volt pedig nem volt egyszerű dolgok azokon a terepviszonyokon ezt kivitelezni. Budva – Podgorica közötti 65 kilómétert több mint egy óra alatt lehet megtenni, rengeteg helyen kint van a 60-as tábla, indokoltan.. Látnivalók tekintetében Podgorica abszolút nulla volt… Céltudatosan mi kerestünk egy kertészetet ahol olajfát akartunk venni, bízva abban, hogy olcsó lesz. 6 EUR-ért vettünk is akkora méretű olajfát, ami itthon 15 ezer környékén lett volna.. Így vettünk 4-et, amit aztán a magyar határon majdnem nem engedtek be.. 😀 Bevásároltunk helyi termékekből (SÖRÖKBŐL is) majd kerestünk egy parkolóházat ahol a kocsit biztonságban ott tudtuk hagyni. Pofátlanul olcsó volt ez is.. Beültünk a meccs előtt egy étterembe, megittunk néhány sört.
A meccs gyenge volt, 0-0 lett.. de a csapat megköszönte a bíztatást!
Másnap elindultunk a Tara szurdok / híd környékére. Na erre voltak már igazán gyönyörű szakaszai az útnak, olyan szerpentineken keresztül, ahol szinte állóra kellett fékezni az autót, hogy be tudjunk fordulni. A kocsi mindenhol maximálisan jól bírta a gyűrődést.
A Tara kanyon a Durmitor Nemzeti Parkban található, amely az UNESCO listáján mint a világörökség része szerepel. 78 km hosszú és 1300 m mély, a Grand Canyon után a földkerekség második legmélyebb kanyonja, a vadvízi evezősök kedvenc célállomása. Az egyik legérdekesebb látnivaló a Tara híd. 1938 és 40 között épült. Ez a Jugoszláv Királyság egyik remekműve. Amikor elkészült, a Tara híd volt a legnagyobb közlekedési létesítmény a világon. 1942-ben lebombázták a vasbeton híd utolsó ívét, hogy megnehezítsék az országon belüli hadi mozgást. 1946-ban lett újjáépítve az eredeti tervek alapján.
Ide tényleg mindenképp érdemes ellátogatni, nagyon szép. Innen már hazafelé vettük az irányt, hazafelé kevesebb megállóval körülbelül éjfélre értünk haza. Összesen 2400 kilómétert mentünk, 5 liter körüli fogyasztással. A gázolaj Montenegróban volt a legolcsóbb 1.34EUR/l.
Összességében nagyon szép a tengerpart és környéke, látszik hogy itt teljes mértékben a turizmusból élnek. Bármikor visszamennék, csak legyen jó idő. 🙂
