Milánóba több légitársaság is közlekedtet járatot, ráadásul elég gyakran ki lehet fogni nagyon olcsón reggeli indulással és éjszakai hazajövetellel jegyet, amivel egy teljes napunk van Olaszország második legnagyobb városában eltölteni az időnket. A RyanAir Milánó-Bergamo (BGY), míg a WizzAir Milánó-Malpensa (MXP) repterére közlekedik. Nekünk 6500 Forintos áron sikerült repülőjegyet foglalni 4 főre egy novemberi napon február 9.-i indulásra, de rengeteg másik időpont is volt, viszont mi hétvégén vagy pénteken akarunk menni. Így sikerült. 6.10-kor indultunk Budapestről és kicsivel több mint 1,5 óra múlva már Olaszországban is voltunk. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a WizzAir legrövidebb repülőútja-e, de az biztos hogy az egyik legrövidebb.
Érkezés után, a terminál épületét elhagyva választhatunk, hogy busszal vagy vonattal szeretnénk megközelíteni Milánót, mi busszal mentünk. A terravision oldalán foglaltunk előre buszt, ami oda vissza 14 EUR volt. A menetidő 50 percnek van írva, de inkább volt 1,5 óra, visszafelé meg mondjuk 70 perc alatt tette meg a távot, rengeteg idő mire ki és bejut a városba. Gondolom a reggeli és esti forgalom miatt vannak ilyen csúszások. A busz a központ pályaudvarra érkezik (Stazione Centrale). Egyébként már maga a pályaudvar is egy monumentális épületben kapott helyet. Egyike az ország 13 legforgalmasabb pályaudvarának, így a Grandi Stazioni üzemelteti. 1864-ben nyílt meg. A 24 vágányos állomáson naponta 320 000 utas fordul meg.
Innen első utunk a város főterére, a Dóm térre vezet (Piazza del Duomo, sárga metróval négy megálló vagy gyalog kb 20 perc). Ez Milánó szíve, a város legfőbb látványosságával, a lenyűgöző dómmal, amely Olaszország második legnagyobb temploma. És tényleg óriási! Gyalogosan megközelítve a Galleria Vittorio Emanuele II-n áthaladva közelítjük meg a Dóm teret. A Galleria Vittorio Emanuele II egy kereszt alaprajzú passzáz ami összeköti a város főterét a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával. Milánó szalonjának is nevezik elegáns üzleteinek (Gucci, Prada, Louis Vuitton) köszönhetően. Nem a legolcsóbb üzletek találhatóak itt, bele kell nyúlni a pénztárcába egy-egy táskáért. A hosszabbik ága 195 m, a rövidebbik 105 m. A központi, nyolcszögletű kupola magassága 50m. 1865-1877 között épült Giuseppe Mengoni tervei szerint historizáló reneszánsz stílusban. Mengoni 1867-ben a passzázs építésekor vesztette életét: lezuhant az állványzatról. A passzázst két nappal később 1867. szeptember 15-én II. Viktor Emánuel olasz király avatta fel. A passzázshoz közvetlenül csatlakozik Milánó leghíresebb luxusszállodája a Town House Galleria.
Ahogy kijövünk a patinás passzázsból megláthatjuk a Dómot. 135 tornyával lenyűgözi az ide látogatókat. A hatalmas téren található II. Viktor Emmanuel lovasszobra, aki az egyesített Olaszország első királya volt. Ha szemben állunk a Dóm bejáratával, akkor jobbra látjuk a Museo Duomot, ahol a belépőjegyet kell megvenni. Ez az első sorban állás. Ezután be kell állni a templomba vezető sorba (második sorállás), ahol szigorú biztonsági ellenőrzésen kell átesni. Fegyverrel felszerelt katonák vizsgálják a biztonsági ellenőrzést. Aztán pedig tátjuk a szánkat a hihetetlen méretektől elámulva. A Dóm előtti téren hatalmas tömeg van és rögtön letámadnak fekete afrikaiak, akik kézzel font karkötőket próbálnak ránk tukmálni, és mások pedig kukoricaszemeket akarnak pénzért ránk sózni, hogy azzal csalogassunk magunkhoz fotózni galambokat. Ami szerintem nagyon undorító, ennyi erővel patkányokkal is fotózgathatnánk; legalább annyira higénikus. Nagyon az agyunkra mentek, mert agresszíven nyomulnak és alig lehet őket levakarni. Viszont a Dóm tényleg nagyon szép, szóval megéri elviselni őket. 🙂
Majd ahogyan a Dómtól elindulunk a Via Cordusio- n keresztül a Castello Sforzesco felé néhány szuverníres bodéval is összefutottunk. A számunkra kötelező hűtőmágnest is itt vettük meg 3-4EUR árban adják a mágneseket, de ahogy sok másik városban már tapasztaltunk, ha többet vesz az ember van rá kedvemény. Nagyon érdekes, hogy amint a Castellohoz érünk teljesen más a hangulat – teljes a nyugalom. Az erőd belső udvarán keresztül lehet menni és hátul egy nagy parkban lyukadunk ki (Sempione), melyben egy tó is van és a másik végében egy hatalmas diadalív. A kastélyban múzeumok találhatóak pl. hangszermúzeum, bútormúzeum, ide belépővel lehet csak bemenni, de keddenként 14 órától ingyenes a belépés valamint zárás előtt 1 órával.
A Castello Sforzesco ma múzeumoknak ad otthont:
- Museo d’Arte Antica – a Milánói Hercegség idejéből származó műalkotásokat valamint ókeresztény tárgyakat és relikviákat mutat be
- Museo degli strumenti musicali – hangszermúzeum
- Museo della Preistoria e Protostoria – Milánó őskori emlékeit mutatja be
- Museo di Storia Contemporanea – Milánó modernkori történetét mutatja be
- Museo Egizio di Milano – ókori egyiptomi tárgyakat mutat be
A Castello Sforzesco (Sforza-vár) Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A 15. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegek rezidenciája volt. Korábban Castello di Porta Giovia néven volt ismert, a középkori városfal egyik kapujáról nevezték el, amelynek a közelében állt. Mai nevét a 19. század eleji restaurálások során kapta, amikor az építmény a város tulajdonába került.
Továbbhaladva a Parco Sempione-nál lyukadunk ki ami Milánó egyik legnagyobb zöldövezete. A Castello Sforzescomögött terül el 47 hektáron. A park sétányai híres művészekről vannak elnevezve, többek között Petőfi Sándorról is. Az angol stílusú parkot 1893-ban Emilio Alemagna tervei alapján létesítették. A park túloldalán az Arco della Pace (Béke-kapu vagy Diadalív) található. Mi itt ültünk be ebédelni egy PizzaOK nevű helyre, ahol akkora pizzát kaptunk, hogy lelógott a tányérról. Igazi olasz pizza, vékonytésztával. Nekünk nagyon ízlett, majd ezután jöhetett egy jó olasz kávé. Mindennel elégedettek voltunk. A pizza ára olyan 8-13 EUR között mozgott.
A diadalívet Luigi Cagnola tervezte, a lombardiai klasszicizmus jegyében. 1807-ben kezdték el építeni Napóleon fényes győzelmeinek emlékére. A római diadalívekhez hasonlatos emlékmű építése azonban félbeszakadt és csak I. Ferenc osztrák császár kezdeményezésére folytatták 1815-ben. Ekkor már nem Napóleon, hanem az 1815-ös bécsi békeszerződés emlékére, melyben Lombardia, így Milánó is a Habsburg Birodalom része lett ismét, a Lombard–Velencei Királyság keretében.
