Szeptemberben 2 hetet töltöttem Dominikán.
Brüsszelből indult a TUI fly Belgium járata, amely 8,5 órás repülőút volt. Egészen jól viseltem az utat. A jegyár tartalmazott egy alkalommal meleg és hideg ételt, ami teljesen megfelelő volt, valamint alkoholmentes italokat is. Elégedett voltam a szolgáltatással.
A repülőjegyet tavaly novemberben vásároltam meg, és 240.000 forintba került oda-vissza 2 fő részére, 20 kg-os feladott poggyásszal az odaúton, és 30 kg-mal a visszaúton, extra lábteres ülőhellyel. Brüsszelbe WizzAir-el repültünk előző nap (50.000 Ft / 2 fő). Egy éjszakát töltöttünk a Holiday Inn Brussels Airport szállodában, ami 100 EUR volt reggelivel.
A szállásunk a Hotel Caribe Club Princess volt, all-inclusive ellátással. Nagyon jól éreztem magam, mindent megkóstoltam az éttermekben, amit itthon nem szoktam meg. Egyetlen alkalommal sem volt gyomorproblémám. A szobák egyszerűek voltak, de minden nap takarítottak, új törölközőt hoztak. Teljesen elégedett voltam vele. Az összes szálloda ára 1066 EUR volt, amit az Invia.hu segített foglalni.
Fakultatív programokon is részt vettem, Sanyika Sandro Sudi-ék vezetésével. A Samanai túrán megismerkedtem Dominika valódi arcával. Az emberek egyszerű bádogkunyhókban élnek, teljes boldogságban. Náluk ez a normális, hiszen egész évben meleg van, mindent megtermelnek, és nem kell raktározniuk semmit. Ezen a napon még meglátogattuk a Bacardi szigetet, majd elmentünk a Los Haitises Nemzeti Parkba, ahol pelikánokat láttunk a természetes élőhelyükön, valamint indián barlangrajzokat és egy barlangrendszert, amelyet a víz ereje formált.
Dominikát eredetileg Hispanoliának hívták. Mivel nem találtak semmi értékes drágakövet, továbbálltak, de itt hagyták Kolumbusz fiát, Santo Domingo kormányzására, és néhány kalózkapitányt is, hogy elpusztítsák vagy kifosszák a Puerto Rico felől érkező nem spanyol hajókat. A francia kalózok végül átnevezték a szigetet Haitire, és elkezdték betelepíteni Sierra Leonéból az embereket. Ekkor kezdődött a függetlenségi háború, és a sziget végül megosztott lett: 1/3-a Haiti, 2/3-a pedig Dominikai Köztársaság lett. Az 1930-as években Rafael Trujillo vezette az országot, aki a II. világháború során befogadta a menekülő zsidókat, majd a háború végén a menekülő nácikat is. Azóta az ország jelentős fejlődésen ment keresztül, autópályák épültek, és számos szálloda épült, többnyire magánkézben.
A helyi közlekedés is érdekes. Ha valaki jogosítványt szeretne szerezni, akkor bemegy az okmányirodába, befizet 40.000 forintnak megfelelő pesot, és máris megszerzi a jogosítványt. Ha rendesen le akar vizsgázni, akkor kétszer annyiba kerül, így sokan inkább nem vizsgáznak. A Samanai túra 175 USD/fő volt.
A Saonai túra valóban olyan, mint egy képeslap. Gyönyörű és leírhatatlan az egész hely. A kristálytiszta türkizkék víz, a fehér homok, és a pálmafák mindenhol. Megunhatatlan az egész élmény. A túra ára 139 USD/fő. Ebédre választhattunk csirkét vagy langusztát (a languszta 10 USD-vel drágább). A túra első felében meglátogattuk Saona lakott részét, ahol bébiteknősöket láttunk, és különböző szuveníreket is vásárolhattunk. Délután pedig továbbmentünk a lakatlan részre, ahol egy csacsi élt egyedül.
Az autópályadíj havi 3-4 dollár, ami tartalmazza, hogy ha lerobban egy autó, akkor szinte azonnal jönnek és segítenek. Ha az autó olyan állapotba kerül, hogy nem tud tovább menni, akkor hívnak egy trailert, és elvisznek a legközelebbi szervizbe, ahol kijavítják. Mindez díjmentesen benne van az árban. A rendszámok elvétve vannak feltüntetve az autókon. Nincs súlyadó és kötelező biztosítás sem. Az üzemanyagot gallonban mérik (4 liter körül), és körülbelül 2 dollárba kerül, tehát nem drága és jó minőségű. Az oktatási rendszer fejlett és magas színvonalú, és a magániskolák még jobb színvonalú oktatást nyújtanak, több nyelven is.
A szuveníreket érdemes a bevásárlóközpontokban megvásárolni. Mi a Palma Real Shopping Village-et részesítettük előnyben (van még a San Juan Shopping Center), itt vásároltuk meg, amiket szerettünk volna haza hozni. A szállodákból ingyenes transzferbusz járt ezekre a helyekre, bár őszintén szólva egyik sem volt túl különleges.
A dollárt mindenhol elfogadják, de néhány helyen jobban jár, aki pesóban fizet. Az árak hasonlóak, mint itthon. Például 1 kiló banán 65 forintba került. Ezt itthon is meg tudnám szokni. A gyümölcsök ISTENIEK! Rengeteg ananászt, maracuját, mangót és dinnyét ettünk. Mondjuk a dinnye itthon jobban ízlik.
+1 tipp:A Cocobongo Punta Canát nem érdemes kihagyni! Nekem végig tátva maradt a szám a látványtól. Hihetetlen showműsor az egész, korlátlan italfogyasztással, amire érdemes vigyázni!
Amit vinni érdemes: naptej, nyugalom, és férfiaknak esti vacsorára nem ujjatlan felső. Ami még fontos, hogy visszafelé azért lett nehezebb a poggyász, mert a ruhák megszívják magukat kicsit nedvességgel a hatalmas pára miatt. Nálunk végig ilyen 28-30 fok volt, de a pára miatt 36 körüli volt a hőérzet.
Hirtelen ennyit tudtam kiemelni. Néhány képpel illusztrálom. Ami biztos, hogy nem ez volt az utolsó utunk erre a szigetre. Mindenképpen vissza fogok térni. Ha esetleg bármi kérdés van, szívesen válaszolok.
