Az utolsó estét és az azt követő napot már Ljubljanában töltöttem. Szállást egy kertvárosi negyedben foglaltam, ahonnan 10 perces kocsikázással be lehet jutni a belvárosba. Este fél 8 körül érkeztem meg, és gyors kipakolás után még be is mentem a belvárosba. Bár a TV-ben arról volt szó, hogy Szlovéniában a COVID helyzet egyre rosszabb, ennek nyoma sem volt. Volt egy tömegrendezvény a Ljubljanica partján, ahol kismillió ember volt.
Egyébként Ljubljana népessége kicsivel nagyobb, mint Debrecené, így szerintem az európai fővárosok közül a legkisebbek közé tartozik. Látnivalók tekintetében én egy nap alatt bejártam, amit szerettem volna, de biztosan el lehetne tölteni több időt is. Megnéztem a város fölé épült várat, amely a domb alól megközelíthető siklóval vagy gyalogosan. Elég meredek a gyalogos útvonal. Mi fordítva csináltuk, mint ahogy kellett volna: felsétáltam, majd lejöttem siklóval. Belépőt nem váltottam a várba, mivel az udvarát így is meg tudtam nézni.
A Tivoli park a város másik felén található óriási park, elég nagy szintkülönbségekkel. A parkban található egy neoklasszicista kastély, amely napjainkban művészeti központként működik, és ahol a grafikai kiállításoké a főszerep. A kastély bejáratát négy öntöttvas kutya őrzi, akiknek ugyancsak hiányzik a nyelvük, mint a Lánchíd oroszlánjainak.
Ljubljana lakossága gyakran koncentrálódik itt, hogy megvitassák gondjukat-bajukat és persze, hogy megvegyék a vacsorába valót. Igazi nyüzsgő folt ez az egyébként nyugodt város szívében. Sajnos zárva volt vasárnap. 🙁
Hazafele út során még megálltunk Mariborban körülnézni, de az egész város ki volt halva, zárva volt kb. minden és 1-2 ember lézengett az utcán, így viszonylag gyors körbenézés után már indultunk is inkább haza.
Pénteken reggel indultam fél 6-6 tájékán, és 8 óra előtt néhány perccel már Szombathelyen voltam, ahol megálltam reggelizni. Ezután még gyors tankolás, szlovén autópálya-matrica vásárlás (1 hetes, 5500 Ft) után megállás nélkül robogtam az Alpok felé.
Első megállóm az ország nyugati részén lévő Zelenci Nemzeti Park volt. Egy kristálytiszta vizű tónál álltam meg, amit rövid erdei sétával lehetett megközelíteni.
Ezután folytathatod utadat, és megnézheted a Vintgar szurdokot. A Vintgar szurdok Európa egyik legvadregényesebb szurdoka. A Radovna folyó alakította szurdok mindössze 5 kilométerre található Bled városától, északkeleti irányban.
Az 1.6 km hosszú hasadék Hom és Borst függőleges falai mentén fut végig, és a sebes patakok, vízesések, örvények és vad hullámok kápráztatnak el téged. Itt található a Sum vízesés is, amely 13 méter magas. A túraútvonal a hasadékon keresztül vezet, és számos fapallón és fahídon kell átkelned. A Vintgar hasadék a legközelebbi belépőpontja a Triglav Nemzeti Parknak, Bledből indulva. A Vintgar szó valószínűleg a német „Weingarten” szóból ered, ami szőlőlugast jelent, de sokan úgy vélik, hogy a hasadék borospohár alakú, és erről kapta a nevét.
A szurdok után Bled felé vettem az irányt, ahol a szállásom is volt. A tótól körülbelül 10 perces sétára foglaltam egy apartmant. A szállásadóval nem is találkoztam, de nagyon kedves és segítőkész volt. Mivel vittem magammal a biciklit is, többször körbementem a tó körül, valamint a tóban is fürödtem. Amikor a Bledi-tó környékén sétáltam, gyakran hallhattam harangszót. A hangok szintén a szigetről jönnek, a harangtoronyból. A harangról több legenda és szóbeszéd is ismert. Egyik verzióban ha a harang kong, kívánnod kell, míg más források szerint, ha a harang háromszor kong, kívánságod teljesül. Egy biztos, ha hallom a harangot, kívánok!
A Bledi tóra egy elbűvölő vár vigyázz a város felett, ez a Bledi kastély vagy másnéven Bledi vár. A kastélyból élvezhető kilátás egyedülálló a Bledi tóra és a környékre egyaránt. Ha van időm, mindenképpen látogatok el ide. Biciklivel indultam el ide is, viszont nagyon okosan lent hagytam őket, mivel elég kemény lépcsőtúra visz felfelé.
Mindenképpen ajánlatos megkóstolni a Bledi krémest is, ami nagyon finom.
A bledi krémes (szlovén neve blejska kremšnita) Bled városának és Szlovéniának is a szimbóluma, melyet Bled lakosai és az odalátogató turisták is rendszeresen fogyasztanak. 1953-ban a Park szálloda cukrászatában készítette először a magyar származású Ištvan Lukačevič (Lukacsevics István), és a szállodával szembeni kávézóban jelenleg is kapható. Népszerűsége ma is töretlen, több százezer darabot adnak el évente.
Bledi kilátópont: Ojstrica
A legtöbb fotót a Bledi tóról valószínűleg innen készítve láthattad. A régebben csak a helyiek által ismert és látogatott kilátópont ma már a legtöbb turista számára is ismert. Ideális választás lehet azoknak, akik gyerekekkel érkeznek a Bledi tó környékére, és túrázni szeretnének egy kicsit a közeli erdőben. Kicsit kacifántosan van kitáblázva, hogy mikor merre kell menni. Amikor én itt voltam, szinte csak magyarok voltak fent a hegy tetején. Bled is magyar vár lett. 🙂 Az Ojstrica tengerszint feletti magassága 611 méter.
A második nap végén elindultam a Bohinji tó felé, ahol rengetegen fürödtek és SUP-oltak, de igazából a Vogel hegy és az ahhoz tartozó felvonóhoz indultam. 1535 méter magasságba visz fel. Az alpesi látvány szerelmeseinek mindenképpen ajánlom. A Vogel nemcsak alpesi hangulatáról híres, hanem a síelők is jól ismerhetik, hiszen télen síparadicsomként működik. A Vogel hegy után elindultam esti szállásomra, ami már Ljubljanában volt.
