Mindenkinek van egy olyasmi elképzelése, hogy Monaco egy törpe állam ahol a világ leggazdagabb emberei élnek vagy töltik el szabad idejüket. A törpeállam amelyet hivatalosan Monacói Hercegségnek hívnak a világ második legkisebb törpe állama, önálló ország (egyébként a legkisebb a Vatikán). Egyedül Franciaországgal határos és Európa egyik legjobb klímájú övezetében fekszik a Francia riviérán.
Kedvező adózási rendszere miatt nagyon sok élsportoló választja Monacot lakhelyéül; labdarúgók, teniszezők vagy Forma 1-es versenyzők. Teljesség igénye nélkül például a futballban világbajnok Thierry Henry, Jürgen Klinsmann vagy a Forma 1-ből ismert Lewis Hamilton és Charles Leclerc (aki egyébként bennszülöttként monacoi állampolgár), teniszezők közül Novak Djokovic vagy Bjorn Borg.
Talán Monaco leghíresebb épülete a város központjában álló Casino, ahova a gazdagok drágábbnál drágábbnál hotelekbe érkezve próbálják megforgatni a pénzüket. A Casino szomszédságában luxuszállodák várják vendégeiket és szinte minden sarkon drágábbnál drágább autókat láthatunk.
Igyekeztünk bejárni az egész várost egy nap alatt és például találtunk egy football hall of famet is ahol egyedüli magyarként Puskás Ferencet is megtaláltuk. Megnéztük a Hercegi Palotát, illetve a tőle nem messze lévő Oceonográfiai múzeumot is. Sajnos ide be már nem volt időnk menni, de mindenképp érdemes lett volna. Számomra még nagyon érdekes volt bejárni azt az útvonalat, ahol minden évben rendezik a monacói Forma 1-es nagydíjat. Aki követi a sportágat tudni fogja, hogy miről beszélek. 🙂
Monacoba egyébként Nizzából villamos + busz kombinációval érkeztünk. A busz Nice Port-Lympia megállótól indul az egyik kis utcából. Nem volt egyszerű megtalálni, viszont ez a legolcsóbb módja eljutni Monacoba. Körülbelül 40 perc alatt tekereg a busz és közben szinte folyamatosan a tengerparton halad. Gyönyörű kék itt a víz, nem véletlenül Európa egyik legkedveltebb része a Francia Riviéra.
Óriási szerencsénk volt egyébként, mert ez az út már fél éve le volt foglalva és az érkezésünk előtti hetekben derült ki, hogy a magyar bajnok Fradi épp ekkor fogja idegenbeli meccsét játszani az Európa Liga csoportkörében a Monaco csapatával, így semmiképpen nem hagyhattuk ki ezt a lehetőséget. Az estét így meccsnézéssel zártuk, majd utána visszabuszoztunk Nizzába.
Egyébként Monacoban minden nagyon-nagyon drága. Még egy víz is 2-3EUR között mozog.
2023 márciusában végre eljutottam Párizsba. Bevallom, különösebben sohasem hozott lázba a város, és ez a háromnapos utazás után sem változott meg jelentősen a véleményem.
Odafelé a Wizz Air közvetlen járatával utaztam, ami reggel 6:05-kor indult, így a délelőttöt már Párizsban tölthettem. A gép Párizs Orly repülőterére érkezett, és viszonylag gyorsan kiértem a reptérről. Innen Orlyval-al mentem be a városközpontba. Habár lett volna ennél olcsóbb megoldás is, nem akartam sok időt tölteni a transzferrel. Az Orlyval egy vezető nélküli metró szerű jármű, amiről egyszer át kellett szállni, hogy elérjem a belvárost.
Abban az időszakban Párizsban folyamatos sztrájkok voltak a közlekedési dolgozók körében. Ez később rengeteg kellemetlenséget okozott, és óriási szerencsével sikerült időben hazaindulnom, mivel több járatot is töröltek.
Párizs Orly repülőtér
Az érkezésem után sétával indítottam a napot a Szajna partján, és több nevezetességet is útba ejtettem. Az első látnivaló a Notre Dame volt. Sajnos továbbra sem látogatható, mivel folyamatosan dolgoznak a helyreállításon. A jelenlegi információk szerint 2024 végén tervezik újra megnyitni, és naponta több mint kétezer ember dolgozik rajta.
A daruk miatt nem sikerült olyan szépen megörökítenem, de azért készült egy kép róla:
Ezután tovább sétáltam a szállásom, illetve az Eiffel-torony irányába. A szállás körülbelül 10 perces sétára volt az Eiffel-toronytól, tökéletes helyen, közel egy metrómegállóhoz – bár a sztrájk miatt ennek sajnos nem sok előnyét élvezhettem. 😀
A hotelt bátran ajánlanám bárkinek, teljesen jól nézett ki a szoba, és árban is megfizethető volt. A neve: HOTEL BEAUGRENELLE TOUR EIFFEL
Érdemes időben foglalni, mert az érkezés előtti hetekben már jóval drágább volt, mint amikor én foglaltam. A végösszeg 290 euró volt 2 éjszakára. Reggelit nem kértem, úgy voltam vele, hogy majd a közelben veszek egy friss baguette-et reggelire.
A bolti árak egyébként jóval magasabbak voltak, mint Magyarországon, de ez nem volt meglepő.
Visszatérve az Eiffel-torony felé vezető útra, érdekes volt látni, hogy több nagy szervezet központja is Párizsban található. Például itt van az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) vagy az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség).
Unesco központja
Párizs egyik legnépszerűbb látványossága az Eiffel-torony. Nevét a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta. Az 1889-es világkiállításra készült, és az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 méter, ebből maga a torony 300 méter, amire 24 méter magas tévé-adóantenna van rászerelve.
Nem terveztem felmenni rá, és nem is bántam meg ezt a döntést, mert a „szemben” lévő Montparnasse-toronyra akartam inkább felmenni. Onnan sokkal jobb kilátás nyílik Párizsra, és természetesen az Eiffel-toronyra is.
A torony egyébként nagyon szép, különösen este, amikor díszkivilágításban tündököl.
A következő napon is rengeteget sétáltam. Gyakran metrómegállóról metrómegállóra próbáltam eljutni, de folyamatosan abba ütköztem, hogy nem járnak a metrók. Egy idő után meguntam, hogy emiatt nem tudok egyik helyről a másikra eljutni, és inkább gyalog vágtam neki a város felfedezésének. Az összes nagyobb látnivalót sorra útba ejtettem.
Sajnos a Louvre-ba nem tudtam bemenni. Eredetileg nem is terveztem meglátogatni, de időközben megjött a kedvem hozzá, azonban addigra már nem lehetett jegyet venni, így ez kimaradt. Majd legközelebb… 🙂 A Disneyland amúgy is várat még magára, hogy egyszer megfelelő időben meglátogassam.
A három nap alatt többnyire felhős idő volt, és szerencsére nem volt túl meleg.
Elsétáltam a Champs-Élysées-n is, ahol a világ legnépszerűbb márkáinak boltjai sorakoznak. Ez a híres sugárút a Diadalívtől indul, és egészen a Place de la Concorde-ig tart. Utóbbi helyszínen található az FIA központja is.
PantheonLove of WallDidalív
Érdekesség, hogy eddig szinte az összes európai utazásom során Wizzairrel repültem. Egyrészt elégedett vagyok velük, eddig soha nem jártam pórul a légitársasággal. Másrészt, mivel van Wizzair-tagságom és Wizzair-hitelkártyám, általában mindig ezzel volt a legérdemesebb utazni.
Viszont ezúttal valamiért a visszaútra Ryanaires járatot foglaltam. Ennek az egyik oka az volt, hogy a Ryanair járata délután 5 óra körül indult, míg a Wizzair délelőtt 9 órakor, így még nyertem egy jó fél napot Párizsban. A csattanó pedig az, hogy az előző napon derült ki, hogy a Wizzair a sztrájk miatt törölte az aznapi járatát. Ha azt választottam volna, ott ragadtam volna Párizsban.
Hazafelé a Beauvais reptérről indultam, ami kis túlzással akkora, mint egy közepes méretű város buszvégállomása. Mindössze négy kapu van, egy normális étkezési lehetőség – ami bazi drága –, és ennyi. Az utasok a földön ülnek, mert nincs elég hely, a személyzet alig beszél angolul, és még elég bunkóak is voltak… Na mindegy. A lényeg az, hogy legalább hazahoztak! 🙂
