Címke: lengyelorszag

  • Zakopane, Lengyelország téli fővárosa

    Zakopane, Lengyelország téli fővárosa

    Zakopane, Lengyelország téli fővárosa.


    Az utóbbi években sajnos Magyarországon egyre inkább az jellemző, hogy nincs igazi tél. Legalábbis nem tart sokáig a hó. Én amúgy sem vagyok nagy télrajongó, de ha már tél, akkor legyen sok hó. Ezért döntöttem úgy, hogy Lengyelországba utazom, hogy egy kicsit kiránduljak, megnézzem a környéket, szaunázzak és lazítsak.

    A napi túrákhoz tökéletes kíséretet adott a gyógynövényeiről híres TatraTea. Az időjárás is kedvező volt: verőfényes napsütés és körülbelül -7 fok. A hideg sem volt olyan vészes, mert sütött a nap és nem fújt a szél.

    Lengyelország déli határánál fekszik Zakopane. Magyarországról indulva az egész Tátrán át kellett haladni. Abban az időszakban mentünk, amikor rengeteg hír jött a médiából, hogy óriási havazás van, járhatatlan utak, elzárt települések. Azonban mi nem gondolkoztunk, azon egy percig se, hogy elinduljunk. Meglepő módon minden út kiválóan járható volt, végig sónedves útszakaszon haladtunk át. Az utolsó 20-30km volt kicsit vészesebb, de az is csak a Waze kiváló tervezése miatt… papíron időt nyertünk volna azzal az útvonallal, amit ő tervezett csak azt nem kalkulálta bele, hogy mindenhol méteres hó van és ezt a szakaszt ilyen 20-30km/h-s sebességgel tudtuk megtenni. De a lényeg, hogy odaértünk. Mondjuk egy észak-dél autópálya nagyon hiányzik szlovákiában.

    A közel 30 ezres lakosságú várost fekvése teszi igazán különlegessé. Északról a Gubalówka-hegy, délről a Tátra határolja. Nem csoda, hogy télen-nyáron kedvelt úti cél. Nyáron inkább a túrázók, télen pedig a téli sportokat kedvelők kedvence a környék. A síelés mellett lehet korcsolyázni, szánkózni is, de a sífutáshoz is kiváló helyek vannak. Magyarországról autóval vagy busszal lehet a leggyorsabban megközelíteni a kb. 300 km-re található várost, az út kocsival 5-6 óra lehet a választott útvonaltól függően.

    Gubalówka-hegy

    A Gubalówka-hegyről fantasztikus panoráma nyílik a Tátrára és Zakopane városára, ezért érdemes felmenni a csúcsra. Ha túrázni szeretnénk, akkor gyalog is megtehetjük az utat, de ha gyorsabb megoldásra vágyunk, akkor kb. 3,5 perc alatt fel tudunk menni a siklóval is. A felső megállótól is indulhatunk aztán túrázni a számos túraútvonal egyikén, de akár gyönyörködhetünk a panorámában vagy megebédelhetünk egy helyi étteremben. Mi ezt választottuk. A hegy tetején lévő étteremben ebédeltünk, egészen elképesztő volt a panoráma az ablakból. A hegygerincen lovasszánozásra is van lehetőség. A sikló alsó állomása könnyen megközelíthető a városból gyalog és kocsival egyaránt. A Gubalówkai siklóra online nem lehet jegyet venni, csak a helyszínen.


    Zakopane piac

    A híres zakopanei piac a városból indul a Krupówki utca folytatásaként és több száz méter hosszan tart egészen a Gubalówkai-sikló alsó állomásáig, de a felső állomáson is vannak még további árusok. Legnagyobb része a sajtpiac, ahol számtalan kézműves, helyi sajtból válogathatunk, és kóstolhatunk is persze vásárlás előtt. A sajt mellett leginkább bőrből és fából készült termékeket, ajándéktárgyakat lehet kapni. A piac mindig nyitva van (az ünnepeket kivéve), de szezon- és időjárásfüggő, hogy melyik nap hány óráig találjuk meg az árusokat.

    Wielka Krokiew, a zakopanei síugrósánc

    A Krokiew-hegy oldalába épült síugrósáncot 1925-ben nyitották meg, jelenleg rendszeres állomása a Síugró Világkupa sorozatnak, és több alkalommal is rendeztek itt Síugró Világbajnokságot. Stadionja 40.000 ember befogadására képes, ami többnyire minden évben meg is szokott telni a népszerű eseményre.
    Amikor nincsenek versenyek, akkor turistáknak is lehetőségük van felmenni a sánc tetejébe felvonóval és lenézni a völgybe onnan, ahonnan a versenyzők szoktak indulni. A tévében is elképesztő látvány az ugrásokat végignézni, de amikor ott áll az ember egy sánc tetején, akkor hihetetlen igazán, hogy hogyan mernek innen elindulni és leugrani a profi versenyzők.

    Hólabirintus – Snowlandia

    Nos, nem csak a (hó)labirintus, de mellett egy hóból épült vár is épült. A labirintus – melyhez egy 14 méteres alagút vezet, és amelyek kb 60.000 hótéglából raktak össze – a tervek szerint egyben Guiness rekord is lesz méreteit tekintve. Akár így, akár úgy – a labirintus és a vár is a tél végéig várja a kicsiket és nagyokat egyaránt téli kalandokra.
    Hogy hol? A síugrósánc mellett, azaz egészen pontosan az ulica B. Czecha és az ulica J. Piłsudskiego kereszteződésében.



  • A világ legnyomasztóbb helye ahol valaha jártam. – Auschwitzi koncentrációs tábor

    A világ legnyomasztóbb helye ahol valaha jártam. – Auschwitzi koncentrációs tábor

    Jó pár évvel a látogatás után írom visszaemlékezve ezt. A világ legnyomasztóbb helye…. még mindig. Milyen lehetett amikor tényleg működött? Belegondolni is szörnyű… a legnagyobb német megsemmisítő tábor és egy sor koncentrációs tábor neve, amely három fő táborból és 40-50 kisebb táborból állt. Nevét a közeli Oświęcim német nevéről kapta, ami Krakkótól kb. 60 kilométerre nyugatra helyezkedik el Dél-Lengyelországban.

    Auschwitz I.

    Auschwitz I., az eredeti koncentrációs tábor, amely az adminisztratív központ szerepét töltötte be az egész komplexum számára, és megközelítőleg 70 000 ember, főleg lengyel és szovjet hadifoglyok halálának színhelye volt.

    Auschwitz I. az egész komplexum adminisztratív központjaként funkcionált. 1940. május 20-án alapították egy régi, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült kaszárnya épületeit felhasználva. Ugyanezen év június 14-én érkeztek meg a tábor első lakói: 728 lengyel politikai fogoly Tarnówból. A tábort először lengyel értelmiségiek és az ellenállási mozgalom tagjainak internálására, valamint szovjet hadifoglyok őrzésére használták. Köztörvényes német bűnözőket, „antiszociális elemeket” és 48 német homoszexuálist szintén bezártak ide. Zsidókat szintén az első transzporttól szállítottak ide (Tarnówból). A táborban 13-16 000 foglyot tartottak, 1942-re ez a szám elérte a 20 000-et.


    Az auschwitzi bejárati kapu felett az „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) cinikus felirat díszelgett. Bár semmilyen munka, amit a foglyoknak végezniük kellett, nem tette őket szabaddá, a tisztek olyan reményt keltettek bennük, mintha valami eredménye volna a többletmunkának. A tábor foglyai napközben elhagyták a tábort építő- vagy mezőgazdasági munka végzése céljából, zenekari kísérettel kellett áthaladni a kapun. Ellentétben azzal, amit több filmben látni, a zsidók többsége az Auschwitz II. táborba volt bezárva, és nem haladt el a felirat alatt.


    Mivel a németek igyekeztek megsemmisíteni az auschwitzi tömeggyilkosság bizonyítékait, az áldozatok számát lehetetlen pontosan rögzíteni. Az első kísérletek, hogy összeszámolják a halottakat, a bűnösök, elsősorban Rudolf Höß vallomásán alapultak, aki a halottak számát 2,5-3 millióban adta meg. Ezt a túlzó számot és egy még magasabb 4 millióst a szovjet és lengyel hatóságok használták, 4 millió szerepelt a hivatalos emléktáblán is. 1983-ban George Wellers francia tudós volt az első, aki deportálási dokumentumokat használt fel az Auschwitzban megölt foglyok létszámának becslésére, ő 1,613 millió halottról beszél, ebből 1,44 millió zsidó, 146 000 lengyel. Nagyobb tanulmányt kezdett ugyanebben az időben Franciszek Piper, aki vasúti menetrendek adatait vetette össze a deportálások feljegyzéseivel, így 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt. Ez a szám a jelenleg közel az összes kutató által elfogadott, ez szerepel a hivatalos emléktáblán is.



    Auschwitz II.

    Folytassuk Auschwitz II.-vel, ami igazából Birkenau. Megsemmisítő tábor, eredetileg 50 000 hadifogoly elszállásolására és dolgoztatására épült, később ez 200 000-re emelkedett. Itt épült a tábor első gázkamrája, amit a meszeletlen téglák miatt „vörös háznak” hívtak, később egy nagyobb, lemeszelt „fehér háznak” nevezett kamrát is építettek. Az első 500-700 míg a második 800-1000 ember közös kivégzését tette lehetővé. Ez volt az a hely, ahol több százezer embert tartottak fogva és több mint egymillió embert megöltek, többségben zsidókat.

    A Birkenauban (Brzezinka) létesített Auschwitz II. építése 1941 októberében kezdődött, majd a női részleg létesítését 1942 augusztusában kezdték meg. Birkenaunak négy gázkamrája volt, ezeket úgy tervezték, hogy zuhanyozókra hasonlítsanak, ezen kívül négy krematóriuma volt a holttestek elégetésére. Körülbelül 40 kisebb tábort létesítettek Auschwitz körül. Ezek kényszermunkatáborok voltak, melyeket együttesen Auschwitz III-ként ismernek. Az első Monowitzban épült fel, ahol szülővárosaikból erőszakkal evakuált lengyeleket őriztek.





    1943-tól ellenállási szervezetek alakultak a táborban. Ezek a szervezetek néhány fogolynak segítettek a szökésben; a szökevények hírt vittek a megsemmisítésről, arról, hogy a Magyarországról deportált zsidók százezreit megölték 1944. május és július között. 1944 októberében egy sonderkommandós csoport lerombolta Birkenauban az egyik gázkamrát. Őket és bűntársaikat, egy csoport nőt a Monowitz munkatáborból szintén a halálba küldték.

    Amikor a szovjet hadsereg felszabadította Auschwitzot 1945. január 27-én, 7600 elhagyott túlélőt találtak. Több mint 58 000 foglyot már evakuáltak, és utolsó halálmenetre küldtek a németek Németországba.

     

    1947-ben Lengyelország az auschwitzi koncentrációs tábor helyén múzeumot létesített az áldozatok emlékére. 1994-ig 22 millió látogató – évente 700 000 – haladt át a vaskapun, amely felett az Arbeit macht frei cinikus jelszó olvasható.