Az utolsó estét és az azt követő napot már Ljubljanaban töltöttük. Szállást egy kertvárosi negyedben foglaltunk, ahonnan 10 perces kocsikázással be lehet jutni a belvárosba. Este fél 8 tájékán érkeztünk meg és gyors kipakolás után még be is mentünk a belvárosba. Bár a TV-ben arról volt szó, hogy Szlovéniában a covid helyzet egyre rosszabb, ennek nyoma sem volt. Volt valami tömegrendezvény a Ljubljanica partján, ahol kismillió ember volt.

Egyébként a város népessége kicsivel nagyobb csak mint Debrecen, így szerintem az európai fővárosok közül a legkisebbek közé tartozik. Látnivalók tekintetében mi egy nap alatt bejártuk amiket szerettünk volna, de biztosan el lehetne tölteni több időt is. Megnéztük a város fölé épült várat ami a domb alól megközelíthető siklóval vagy gyalogosan. Elég meredek a gyalogos útvonal. Fordítva csináltuk mint ahogy kellett volna. Felsétáltunk majd lejöttünk siklóval. Belépőt nem váltottunk a várba, mivel az udvarát így is meg tudtuk nézni.

A Tivoli park a város másik felén található óriási park elég nagy szintkülönbségekkel. A parkban található egy neoklasszicista kastély napjainkban művészeti központként működik, ahol a grafikus kiállításoké a főszerep. A kastély bejáratát négy öntöttvas kutya őrzi, akiknek ugyancsak hiányzik a nyelvük, mint a Lánchíd oroszlánjainak.

Ljubljana lakossága gyakran koncentrálódik itt, hogy megvitassák gondjuk-bajuk és persze, hogy megvegyék a vacsorába valót. Igazi nyüzsgő folt az egyébként nyugodt város szívében. Sajnos zárva volt vasárnap. 🙁

Hazafele út során még megálltunk Mariborban körülnézni, de az egész város ki volt halva, zárva volt kb. minden és 1-2 ember lézengett az utcán, így viszonylag gyors körbenézés után már indultunk is inkább haza.