Az utolsó estét és az azt követő napot már Ljubljanában töltöttem. Szállást egy kertvárosi negyedben foglaltam, ahonnan 10 perces kocsikázással be lehet jutni a belvárosba. Este fél 8 körül érkeztem meg, és gyors kipakolás után még be is mentem a belvárosba. Bár a TV-ben arról volt szó, hogy Szlovéniában a COVID helyzet egyre rosszabb, ennek nyoma sem volt. Volt egy tömegrendezvény a Ljubljanica partján, ahol kismillió ember volt.
Egyébként Ljubljana népessége kicsivel nagyobb, mint Debrecené, így szerintem az európai fővárosok közül a legkisebbek közé tartozik. Látnivalók tekintetében én egy nap alatt bejártam, amit szerettem volna, de biztosan el lehetne tölteni több időt is. Megnéztem a város fölé épült várat, amely a domb alól megközelíthető siklóval vagy gyalogosan. Elég meredek a gyalogos útvonal. Mi fordítva csináltuk, mint ahogy kellett volna: felsétáltam, majd lejöttem siklóval. Belépőt nem váltottam a várba, mivel az udvarát így is meg tudtam nézni.
A Tivoli park a város másik felén található óriási park, elég nagy szintkülönbségekkel. A parkban található egy neoklasszicista kastély, amely napjainkban művészeti központként működik, és ahol a grafikai kiállításoké a főszerep. A kastély bejáratát négy öntöttvas kutya őrzi, akiknek ugyancsak hiányzik a nyelvük, mint a Lánchíd oroszlánjainak.
Ljubljana lakossága gyakran koncentrálódik itt, hogy megvitassák gondjukat-bajukat és persze, hogy megvegyék a vacsorába valót. Igazi nyüzsgő folt ez az egyébként nyugodt város szívében. Sajnos zárva volt vasárnap. 🙁
Hazafele út során még megálltunk Mariborban körülnézni, de az egész város ki volt halva, zárva volt kb. minden és 1-2 ember lézengett az utcán, így viszonylag gyors körbenézés után már indultunk is inkább haza.
